Az én történetem

30 éves koromig a reklámszakmában dolgoztam rengeteget, de sikeresen Magyarországon, miközben versenysportolóként lovagoltam a galoppon. 30 évesen férjhez mentem, és azóta Németországban élek, itt született meg 4 gyermekem is. 11-10-10-7 évesek most 2017-ben.

2011-ben kezdtem el tortadíszítéssel foglalkozni, s autodidakta módon elsajátítani amit lehet. Aztán mertem nagyot álmodni, és igazán kemény fákba vágtam a fejszémet. Kiadtam két tortáskönyvet (mást is) és alapítottam egy újságot. Ezek azért nem voltak ennyire egyszerűek, mint ahogy hangzik. Nagyon-nagyon nehéz évek álltak akkor mögöttem. Éltem lelki terrorban évekig, aztán pedig szociális segélyen is éveken át. Ráadásul 4 kisgyerekkel munkát találni kevés német nyelvtudással lehetetlen egyedülálló anyaként. Szóval voltam zsákutcában is éveken át. Senki ne gondolja (szerintem sokan gondolták… no comment) hogy nekem minden könnyű, vagy nekem egyszerű. Hát nem volt az (még most sem), sőt kegyetlen nehéz volt, rengeteg sírással, tanácstalansággal.

Amikor az első könyv sikeres lett, aztán megalakult az újság is, sokan támadtak, és ha hibáztam valamit, azonnal kiforgatták, és elmondtak mindennek, amit akkor nehezen viseltem, ma már nem érdekelne, mert ma már újra olyan erős vagyok, mint 15 évvel ezelőtt, a nehézségek előtt. Ma már nem érdekel ki mit mond rólam, meg a sok hülyeség rosszindulatú emberektől. De ehhez sok mindent meg kellett élni, hogy két fillérel és számológéppel 4 picivel a szoknyám körül mentem bevásárolni, és a mögöttem állónak kellett mégis kipótolnia a boltban a végösszeget, mert valamit rosszul számoltam ki. Meg a szociális segélyért ücsörögni a folyosón, és azt is, hogy a gyerekek üres krumplipürét kaptak néha ebédre, mert másra nem volt pénz. Nagyon sokan élnek hasonlóan, de én mindigis a küzdő típus voltam. Így eszembe sem jutott soha feladni. És általában nagyon nehéz volt mindent megcsinálni, amit megálmodtam, mert rengeteg váratlan nehézség jött mindig, de az utolsó, nem, inkább a legeslegutolsó pillanatban mindig mindenre lett megoldás. Amikor már tényleg azt hittem sokszor, hogy már csak a csoda segíthet.

Tehát kiadtam két tortadekorálással foglalkozó könyvet

Senki nem hinné el, ha azt mondanám, hogy sosem volt sok pénzem, és ma már én sem tudom hogy a fenébe sikerült kiadnom két könyvet, és az első szoláriumos (ez volt az első rendes német munkám) fizetésemmel belevágni a lapkiadásba. Nagyon nehéz volt, de hittem bennük, őszíntén elhittem, hogy valahogy sikerülni fog, és sikerült is. Persze hoztam sok hülye, rossz döntést is, ezt bánom, de talán ha újra csinálnék mindent, ugyanígy csinálnám, mert tudom, hogy akkor miért a rossz döntést hoztam egyes dolgokban. Sokáig volt lelkiismeretfurdalásom a rossz döntések és emberek miatt, de már nincsen. Mostmár képes vagyok más szemszögből is látni a dolgokat, és tudom, hogy többen is milyen sokat köszönhetnek nekem, (csak volt aki ezt gyorsan elfelejtette), és büszkének kellene végre lennem magamra, nem a hibás döntésekért a múlton merengeni.

2011-ben jelent meg A tortadíszítés alapjai

2014-ben a Tortadíszítő Kisokos

Tortadíszítés Magazin

Megálmodtam, majd 2013-ban megalapítottam a Tortadíszítés Magazint. Hihetetlen népszerűséggel robbant be a lap, aztán végülis ez a nagy nyomás lett az oka annak, hogy 2015-ben átadtam a lapot a jelenlegi főszerkesztőnek. Eleinte megoldható volt 1300 km távolságból intézni a kiadást, a marketinget, a kereskedelmi feladatokat, a médiafelületek értékesítését, a webshop működtetését, az előfizetők kezelését, az újság komplett szerkesztését és még a kiszállítást is a terjesztők felé. Mindezt teljesen egyedül én magam csináltam, nem megbízott emberek, kivéve a lap összerakását a nyomdai kiadáshoz.

Aztán két év után egyre több lett a konfliktus a gyerekek iskolájában a hazautazások miatt, és egyre rosszabbul éreztem magam, amiért egyetlen rendezvényen sem tudtam megjelenni, és elértem a szétszakadás állapotába, így döntenem kellett. Azt hiszem jól döntöttem, hiszen megfelelő kezekbe adtam a lapot. Persze utána hónapokig még őrlődtem, nem tudtam elengedni lélekben, de végülis így kellett lennie. Négy kisgyereknek szüksége volt rám, és így végülis belenyugodtam.

Közönségtalálkozó

2014-ben rendeztem meg az első közönségtalálkozómat, teltházzal. Végre személyesen is találkozhattam az olvasókkal, és azokkal a barátokkal, ismerősökkel, akikkel korábban csak online kommunikálhattunk.

 

Versenyek

Több alkalommal rendeztem már tortadíszítő versenyt, a Palotási Tortafesztiválon pedig zsűriztem is. Fárasztó dolog a zsűrizés, főleg az összes sütemény és torta végigkóstolása jelentette a legnagyobb kihívást.

 A zsűri

Én magam is szeretnék majd versenyezni, ki is néztem már magamnak egy komoly megmérettetést, de ez nem mostanában lesz. Erről majd időben írok még.

Nem lettem cukrász

2014-ben elvégeztem a Cukrász iskolát is. Letettem minden időközi vizsgát, elvégeztem a gyakorlati oktatást is, aztán jött a következő bukkanó, a vizsgákra nem tudtam Magyarországra utazni. Egyszerűen nem tudtam megoldani, hiszen abban az időben éveken át egyedülálló anyaként “működtem”, és nem tudtam a gyerekeket még órákra sem egyedül hagyni, nemhogy napokra. Így végül nem lettem cukrász. De ami késik nem múlik.

Elvégeztem néhány tanfolyamot is

Talán még kevesen tudják, hogy számomra a karamell az igazi csoda. Nem a karamell figurákra, és kreációkra gondolok itt, hanem a virágokra. Imádom az egyszerűen, szépen bevont tortákat, csodaszép karamell-virágokkal díszítve.

Némónál elsajátíthattam a karamellezés alapjait. Nagyon szeretnék karamell virágokkal díszített tortákat készíteni később.

Airbrush kurzuson is voltam Krickynél, ez lett a végeredmény:

Kadi Fatihánál formatortát készítettünk. A hangulat fergeteges volt, sosem feledem! Ezt az édes kis teknőst készítettük.

A Tortissimo, azaz Györgyi szervezésében Krikri Magyarországon royal icingos díszítést, és drótos rózsa elkészítését oktatta. Mindkét kurzus fantasztikus volt.

Miután 2015-ben átadtam az újságot, és úgy éreztem, hogy nem akarok egy jóideig tortákkal foglalkozni. Ez így is lett. Átképeztem magam, és ma már a sport a fő foglalkozásom. Azonban milyen furi az élet, 2016-tól kezdve teljesen váratlanul elkezdtem tortarendeléseket kapni ismerősöktől. Egyre többet, és egyre klasszabb témában.

Ráadásul eltörtem a lábamat is egy balesetben, így a kanapén ücsörögve, gipsszel a lábamon, elhatároztam, hogy akkor végre megújítom a weboldalamat, amit már vagy 4 éve terveztem, de sose volt rá időm. Így sorban átkerülnek az anyagok az új oldalra, azaz ide, és azután pedig készítek frisseket is kezdő tortadekorálók részére. Rengeteg tervem van a jövőre nézve, s igyekszem a korábbi tapasztalatokból tanulni és fejlődni.

Néhány tanácsot adnék mindenkinek az elmúlt években megéltek után, ha valakit érdekel egyáltalán:

  • Hinni kell magunkban – ez a legfontosabb
  • Követni kell az álmainkat és a megérzéseinket
  • Sokat kell dolgozni, ha eredményt szeretnénk látni
  • Ha hibázunk, az nem katasztrófa, hiszen emberek vagyunk
  • Türelem nem árt (nekem ebből van sajnos a legkevesebb, de már fejlődöm…)
  • Kerüljük el a rosszindulatot! Sajnos sok a rosszindulatú ember, és hajlamosak arra, hogy akármit teszünk, azt kiforgassák, és olyanokat képzeljenek mögé, ami nincsen és nem is volt. Főleg, ha egy ember a nyílvánosság előtt csinál valamit, akkor azt hiszik, nem követhet el hibákat, és ha mégis, akkor darabokra szedik. Ne foglalkozzunk a rosszindulatú emberekkel! Sajnos nem kerülhetjük el őket, de ne vegyük magunkra. Általában a rosszindulatúak szimplán irigyek, vagy pedig a saját életükben nem boldogok, és nem bírják elviselni, ha valaki sikeres abban, amit csinál, vagy már azt sem, ha azt csinálja, amit szeret. Az emberek többsége nem bátor, nem mer élni, nem meri az álmait megvalósítani, és fáj neki, ha mások pedig mernek tenni az álmaikért. Ez egyébként teljesen érthető. Akik kiegyensúlyozott, boldog életet élnek, nem fognak úgysem mások életében turkálni, és eleve idejük sincs ilyesmire.
  • Bármit el tudunk érni életünkben, amit szeretnénk! Mindenre van megoldás, és egy odavezető út. Három nehézség adódhat, az első, ha lusták vagyunk eleve, a második, ha nem találjuk meg az utat, ez nehéz, de csak mi magunk találhatjuk meg. A harmadik pedig az, amikor ott van előttünk a választás lehetősége, megtaláltuk az utat, de nem merünk dönteni, és nem merünk elindulni az úton, mert igaz, hogy az első lépcsőfokot már látjuk, tudjuk mit kellene tennünk, de nem látjuk még az út végét, és félünk. Itt kell bátornak és erősnek lenni, mert nem az úton a legnehezebb végigmenni, hanem a döntést meghozni a legnehezebb, hogy elinduljunk-e, vagy ne.

Azt tudnotok kell, hogy jelenleg három munkahelyen dolgozom a vállalkozásom mellett, tehát nem csak úgy “osztom itt az észt”. Az élet nem egyszerű, de lehet nagyon szép, ha úgy alakítjuk, ahogy nekünk jó!

Ne csüggedjünk, ha nehézségek jönnek, és soha ne adjuk fel!

Remélem mindenki talál magának érdekes bejegyzéseket az oldalon, és elnézést ha kicsit elkalandoztam a bemutatkozásom végére 🙂 !

Jó sütögetést, finom tortákat és gyönyörű dekorációkat kívánok!

Lőrincz Tímea