Roxanne Moore és a cukorcipője

Megismerkedhettek Roxanne Moore mérnökkel, aki mellesleg hobbiként tortákat is készít. Bemutatjuk mesés cukorcipőjének elkészítését is.

Lőrincz Tímea: Végzettséged szerint mérnök vagy, Illiois államban szerezted a diplomádat, majd Georgiában doktoráltál. Véleményed szerint lehet kapcsolat a mérnöki pálya a tortadíszítés között?

Roxanne: Igen! Tulajdonképpen pontosan a múlt héten tanítottam gyerekeknek a „tortaépítés” technikáját a helyi általános iskolában. Hogyan építhetjük össze a szinteket, milyen technikákkal kombinálhatjuk a tortánkat különféle figurákkal, kiegészítőkkel, díszítőelemekkel. Nagyon jól szórakoztak a gyerekek, sőt mindenki elkészíthette a saját kis alkotását gabonamasszából. Számomra is nagy segítség, hogy mérnöki szemmel is láthatom hogyan épül fel egy-eg speciális torta, vagy akár figurák, elemek.

Lőrincz Tímea: Melyik szakma áll közelebb a szívedhez, a tortadíszítés vagy a mérnöki hivatás? Hogyan látod magad a jövőben? A saját üzletedet vezeted számtalan csodálatos torta között forogsz nap, mint nap, vagy pedig egy irodában ülsz a számítógép előtt, és készíted a következő épület terveit?

Roxanne: Erre nagyon nehéz válaszolni. Mindig úgy tekintek magamra, mint egy mérnökre. Megrögzött mérnök vagyok, nekem ez nem csak egy szakma. A jelenlegi munkahelyemen például gyerekekkel ismeretetem meg a szakma szépségeit, és ezt nagyon szeretem. Mit hoz a jövő? Nem tudom megmondani. Néha vágyom egy saját cukrászüzletre, ami tömve van gyönyörű bemutató-tortákkal, ehető cipőkkel, virágokkal. Ez nagy örömmel töltene el. Úgy érzem, nekem a mérnöki lét az első, és ez inspirál a hobbimban is, ami a tortadíszítés.

Lőrincz Tímea: Atlantában élsz, megfelelő hely ez egy sikeres cukrászüzletnek?

Roxanne: Atlanta megfelelő hely egy tortadíszítőnek, de a vágyam egy igazán nívós üzlet, tele sztár-ügyfelekkel New York városban, vagy Los Angelesben. Természetesen ezekben a városokban sokkal drágább az élet, nehezebb is üzletet nyitni, sőt fenntartani. Szerencsére imádok Atlantában élni, így kereknek érzem most az életem.

Lőrincz Tímea: Nagyon fiatal vagy, és hihetetlenül tehetséges. Hogyan jöttél rá, hogy tehetséges vagy a tortadekorálásban? Emlékszel mit készítettél először?

Roxanne: Az elejétől kezdve nézem a Cake Boss (Tortakirály) részeit. Pontosan a doktori vizsgáim környékén kezdődött. Nagyon fáradt voltam a vizsgák miatt, és szükségem volt valami laza, kreatív kikapcsolódásra. Elsőként egy csokoládéval borított tortát készítettem a barátaimnak. Eperrel és reszelt csokoládéval díszítettem. Ezután elvégeztem néhány tanfolyamot a Wilton szervezésében, és Nicholas Lodge óráira is eljártam. Szorgalmasnak bizonyultam, és gyorsan is fejlődtem.

Lőrincz Tímea: A cukorból készült tűsarkú szandálod egyszerűen fantasztikus. A saját ötleted volt, vagy valahol ihletet kaptál az elkészítésére?

Roxanne: Imádom a cipőket, és korábban vettem néhányat, amik megihlettek. Rengeteg cipőt, szandált készítettem cukorból, mire a végleges, és ezidáig legnépszerűbb, a leopárd-mintás elkészült. Folyamatosan fejlesztettem a technikámat, és hogyha elakadtam, csak bemásztam néhány órára a cipősszekrényembe új ötleteket meríteni.

Lőrincz Tímea: Van példaképed, akitől sokat tanultál, vagy tanulnál a jövőben?

Roxanne: Meg kell említenem Buddy Valastro-t (Tortakirály), ő volt az első inspirációm. Nagyon szeretem Ron Ben Israel és Christopher Russom stílusát. Nagyon szeretnék tőlük tanulni. A tortáik letisztultak, elegánsak, extravagánsak.

Lőrincz Tímea: Mi a következő lépés számodra a tortadekorálás világában? Van valami, amit fejlesztenél, újdonság, amit megtanulnál?

Roxanne: Nagyon szeretnék fejlődni a vajkrémes, icingos díszítésben, szeretnék szobrokat készíteni, rengeteget festeni! Eltölthettem fél évet a Highland Cukrászdában Atlantában, mint gyakornok. Itt dolgozik Karen Portaleo (világszerte népszerű tortadíszítő) is. Ő egyszerűen őrületes. Igazi mestere a festésnek, az airbrush technikának. Rajongva néztem, amikor dolgozott, ráadásul hihetetlenül isnpirálóan hat az emberekre. Mellette minden vágyad az, hogy megtanuld, amit ő tud.

Lőrincz Tímea: Hogyha lehetőséged lenne üzenni azoknak, akik most ismerkednek a tortadekorálással, mi lenne az?

Roxanne: Sose féljenek semmitől, csak csinálják! Mégha nem is az sikerül, amit megálmodtunk, akkor is a végén megehetjük az eredményt, és ez jó. Általában a legszuperebb új ötletek mindig azoktól származnak, akik önmagukban, önszorgalommal tanulják ezt a mesterséget, mert nem a szabályos, előre elfogadott technikákat sajátítják csak el, hanem kipróbálnak új dolgokat is, mégha elsőre lehetetlennek tűnik is a számukra. Aztán lesz, ami lesz. Azonban mindenből csak tanulni lehet, és fejlődni! Soha ne adják fel!

Így készült a cipő

Kezdjük a tűsarokkal. Elsőként nyújtsunk ki egy kevés modellező masszát, és 2A méretű kinyomócső segítségével szúrjunk ki köröcskéket. A vastagságuk egyforma legyen, körübelül 4-5 mm. 18 darabra lesz szükségünk.

Szúrjunk lyukat a közepükre, és óvatosan húzzuk őket egymás után egy cérnára.

Ezután időt kell adni, hogy megkeményedjen, összeálljon a tűsarok. Amint stabilnak érezzük, formázzuk egyszerűen a kezünkkel a sarokrészt is, amely majd a talprésszel fog csatlakozni.

A talprésznél szintén kinyújtott masszából sablon segítségével vágjuk ki a megfelelő formát. Amennyiben nincs előre elkészített sablonunk, rajzoljunk egyet papírlapra, és használjuk azt. Minta lehet egy saját szandál, vagy papucs is. Miután kivágtuk a masszából a talprészt, hagynunk kell formára száradni. Vegyünk elő egy tűsarkú szandált, és helyezzünk rá sütőpapírt, Helyezzük erre a masszát, így szép ívesen fog megszáradni.

A következő lépésnél óvatosan kell dolgoznunk. Csatlakoztatni kell a sarkat és a talp részét. Folyamatosan használjuk a munka során az ehető ragasztót. Ismét várnunk kell, de közben elkészíthetjük a szandál belsejét, amelyhez világos színű modellező masszát használjunk. Ismét egy saját cipőt vegyünk mintának, amikor kivágjuk a belső talprészt. Ezt szintén ragasztóval tudjuk rögzíteni a szandálon.

Ezután kerül fel a hátsó saroktámasztó rész. Ennél arra figyeljünk, hogy belül piros, kívül pedig világos, és méretében teljesen egyforma. Tésztanyújtón egyenként jó vékonyra nyújtjuk a masszákat,összetapasztjuk, és formára vágjuk. Rögzítjük a szandálon az elkészült formát, és hagyjuk pihenni kicsit.

Ezután készül az első rész, amely a lábujjainkat tartja meg.Ezt ragasszuk a talprészhez, és ahogy a fotón is látszik, tömjük ki papírtörlővel, míg keményre nem szárad. Így nem veszti el a formáját száradás közben.

Alakul a tűsarkú szandálunk. Arany színű festékkel színezzük a talprészt, vagy ki-ki kedve szerint választhatja meg a színeket.

Ezután egy igen vices rész következik. A szandálunk úgy néz ki, mintha a sűrgősségi osztályon lenne egy baleset után. Szükség van a kitömésekre, mert ezek segítenek a formák kialakításában és stabilizásában.

A cipzár részhez nyújtsunk ki egy keveset a masszából, vágjunk ki belőle egy sávot, és egyszerűen vonalzó segítségével rajzoljunk bele mintákat. A festés után valódi cipzár hatású lesz az anyag.

A cipzár felhúzóját szintén a masszából formázhatjuk. Nyugodtan lessünk a ruhásszekrényünkben található eredeti cipzárakról.

Végül már csak annyi a dolgunk, hogy megfessük a kívánt részeket, és amennyiben ízlésünk úgy tartja, tovább díszítsük a szandálunkat. Én arany színű ehető cukrokat választottam. Az arany és a piros kellemesen harmonizálnak egymással.

Leave a Reply