2016 októberében is aranyéremmel zárta az Olimpiát Erdős Hanna Németországban. Korábban az újságomban már megjelent ez a cikk a többszörös olimpiai aranyérmes cukrászról, azonban bízom benne, hogy hamarosan frissebb képekkel is kiegészül a cikk.

Erdős Hanna cukrászolimpikon nemrégiben részesült Miniszteri kitüntetésben. Hanna cukrászként szinte mindent elért, amelyre mások egy egész életen át készülnek, ráadásul valójában nem is cukrászként, hanem vegyészként dolgozik a mindennapokon. Ismerjétek meg őt, aki egy igazi cukrásztehetség. Kitartása és eredményei irígylésreméltóak.

Vegyészként végeztél, s ebben a szakmában is dolgozol. Hogyan jött a szerelem a cukrászat iránt?

1994-ban végeztem mint vegyész, majd ezután elvégeztem egy vállalkozói tanfolyamot. Itt a vizsgadolgozatom egy étterem üzleti terve volt. Ekkor jó mélyre beleástam magam a vendéglátásba. Ekkor azt mondtam hogy cukrász és szakács szeretnék lenni.  1995 szeptemberében kezdtem a cukrász szakmát Gyulán a Göndöcs Benedek Középiskolában. 1997-ben végeztem mint cukrász, majd 1999-ben mint szakács.

A családod hogyan fogadta a párhuzamos szakmát?

Eleinte nem volt jelen mindkettő párhuzamosan az életemben. A vegyészetet pár évre félretettem. Dolgoztam cukrászként is meg szakácsként is. De az anyagiak és a versenyzés miatt visszatértem a vegyészethez. Azóta (2005) a vegyészet a megélhetésem, a cukrászat a MINDEN. A család ezt elfogadja, nekik ez természetes.

 

Cukrászként szinte mindent elértél, amit csak lehet, de biztos vagyok benne, hogy van olyan eredményed, díjad amelyre különösen büszke vagy. Melyik ez?

16 éve versenyzem, minden díjnak, éremnek, kitüntetésnek története van, de a legbüszkébb a három olimpiai aranyérmemre vagyok. Ebből is az utolsó kettőre, amit 2012-ben kaptam. (A magyar versenyzők összesen nágy aranyérmet kaptak, ebből kettő nálam van)

A tragant munkákra szakosodtál. Lenne egyéb anyag, amit a jövőbe kipróbálnál, vagy szeretnél a tragant-alkotásokon keresztül még több elismerést elérni, még több lehetőséget kihasználni?

A tragant egy nehéz, de nagyon hálás anyag . Továbbra is a traganttal fogok versenyezni. 16 év alatt már jól kiismertem az anyagot, engedelmeskedik nekem. Nemzetközi versenyen is viszonylag kevesen dolgoznak vele (nem úgy mint a csokival vagy a karamellel). Sok idő lenne egy másik anyagot ilyen szinten kezelni. És ami nekem nagyon fontos, ezek a tárgyak megmaradnak a verseny után, kiállításokra járok velük, és van egy állandó kiállításom is ahol ezek évekig megmaradnak és bárki megnézheti.

Az Erfurti Szakácsolimpián bemutatott alkotásaid egyszerűen fantasztikusak. A Corvin Szarvserleg meseszép, a Herendi váza fenomenális, összeségében a bemutatott alkotások tálalása, a koncepció zseniális. Mennyi ideig készülsz egy ekkora megmérettetésre?

Hónapokig. Az alapötlet 1,5-2 évvel korábban megszületik, általában a párom fejében, azután ezt a tervet finomítjuk, alakítjuk. Ezután jön az engedélyeztetési eljárás (pl. Herenddel, vagy pl. Esztergomi Főszékesegyházi Kincstárral) abban az esetben ha egy adott tárgyat akarunk lemásolni, pl. a Herendi minta védjegyes. Ez kb. 8-10 hónappal a verseny előtt. Majd jön a szponzorok keresése, díszlet megtervezése, elkészítése. Majd kb. 4-5 hónappal a verseny előtt kezdjük a cukortárgyak elkészítését (munkahely, család, háztartás, és egy hatalmas kert mellett).

Eleve mennyi időre van szükséged ahhoz, hogy kitaláld a fő témát, hiszen talán a megfelelő ötlet megszületése még nehezebb feladat, mint a megalkotás hónapjai.

A fő témához elég egy jó pillanat és a párom fejében megszületik, aztán ezt finomítjuk, illetve készítjük el. Nekünk a megalkotás a munkák elkészítése a legnehezebb , és az időnket megfelelően beosztani.

Azért beszélek mindig többes számban, mert a párom maximálisan segíti a munkámat.

Miután megvan a téma, hosszas kutatómunkát végzel, s ezután kezdesz neki az alkotásnak. Az Erfurti Olimpiára hány napra volt szükséged, hogy elkészüljön minden bemutatásra szánt remekmű?

A kutatómunka nekem nagyon fontos. Ha nem tudok mindent az adott tárgyról (pl. Corvin Szarvserleg) akkor nem lesz hiteles a cukor másolatom.

Pontosan nem tudom hány napba telt. A 2012-es erfurti olimpiára az első terv másfél évvel korábban született meg, ezt finomítottuk. A konkrét előkészületeket  márciusban kezdtük (Itt is volt engedélyeztetés három tárgyra), az első cukordarabot július elején készítettük el. Ezután megállás nélkül dolgoztunk az utazás napjáig, október 6-áig.

Hogyan képzeljünk el téged ebben az időszakban? Dolgozol, mint minden rendes ember, majd a szabadidődben, éjszaka, szabadnapokon készülsz folyamatosan? Vagy vannak pihenőnapjaid, amikor megállsz egy pillanatra, átgondolod hol tartasz, mi áll még előtted, kikapcsolódsz a kertben kicsit?

Amikor már a cukortárgyakat készítjük (verseny előtt 3-4-5 hónappal) akkor a nappalink átalakul műhellyé (70 m2-es lakásban készülök a versenyekre és ebben is élünk). Fontossági sorrendet kell felállítani a szabadidőnk beosztására. 1-2 hónappal a verseny előtt már a munkahely mellett csak a versennyel foglalkozom, háztartás csak minimális van (az ebédet hordjuk) a párom műveli a kertet én csak egyet sétálok a portán, kicsit játszom a vizslánkkal és a macskánkkal. Verseny előtt 3 héttel szabadságon szoktam lenni ekkor már napi 20 órában csak a versenyfelkészülés van.

A családod hogyan viszonyul a versenyeidhez, főként a felkészüléshez? Vagy mára már az életetek természetes része ez is?

Mi a párommal ketten élünk és így rendeztük be az életünket. Mi 9 éve vagyunk együtt, engem már így kapott. Tudta, hogy a versenyzés az életem, ennek tudatában alakítottuk ki a közös életünket.

Amikor bemutatkozol egy ismeretlennek hogyan említed magad? Erdős Hanna vegyész, vagy Erdős Hanna cukrász?

Csak simán Erdős Hanna, de ha szükséges a szakma megnevezése akkor természetesen cukrász.

Nemrégiben miniszteri kitüntetésben is részesültél. Egyszerűen páratlan teljesítmény, hiszen sok cukrász sem éri el mindazt, amit te eddig, ráadásul neked ez a másod-szakmád. Hogyan viszonyul hozzád a szakma Magyarországon? Elismernek, büszkék, vagy szembesülsz néha kevés ellenérzéssel is, ami feléd irányul?

Eléggé megosztom a szakmát, nem kevés ellenérzéssel szoktam találkozni. Mert nem a cukrász szakmában dolgozom, de mint említettem ennek anyagi okai vannak. Ha cukrászként dolgoznék, nem tudnám anyagilag fedezni a versenyeimet, és nem tudnék rendesen felkészülni a versenyekre sem. Jelenlegi munkahelyemen kiszámítható a munkaidőm, ami nagyon fontos.

 

A másik a tipikus emberi tulajdonság az irígység. Ennek az az oka, hogy nem a szakmában dolgozom és világversenyekről jobb eredményekkel jövök haza mint aki a szakmában van. Nem járok a szakmai szervezetek rendezvényeire sem, mert az ott töltött idő a versenyre való felkészülésből menne el. A szakmai szervezetektől függetlenül, magánemberként érem el az eredményeimet, ez sem túl szimpatikus sokaknak.

Nekem sokkal többet ér, amikor egy nemzetközi versenyen a többi külföldi kolléga elismeréssel kérdezi, hogy hogyan készítettem a munkámat. Azok az emberek, beleértve a nemzetközi zsűrit is, tényleg csak azt látják, ami az asztalon van.

Hasonlóan sokat jelent nekem amikor már verseny után elviszem valahová kiállítani a tárgyakat, és gratulálnak, sőt csodálattal nézik az emberek. Ezek adnak erőt a küzdelemhez.

Ahogy többször említettem szinte mindent elértél, amit ebben a szakmában lehet. Mi van még, ami az álmod, és célként tűzted ki magad elé?

Még vannak terveink amiket meg akarunk valósítani cukorból, még néhány nemzetközi versenyen szeretnék részt venni. Szeretnék egy műhelyet, ahol tudok alkotni, és egy önálló múzeumot.

Nagyon sokan kérdezték, hogyan készítetted a Halasi csipketerítőt? Beavatnád a tortadíszítéssel most ismerkedő olvasóinkat röviden, hogyan készült a csipketerítő?

Első lépésként sablonnal átrajzolom a mintát, majd glazúrral „hímezem”. A glazúrt tojásfehérjéből egy két csepp ecet hozzáadásával, és porcukorból készítem. A porcukrot selyemszitán átszitálom. Csak háztáji tojást használok, mert annak a fehérjéje sűrűbb. A tojásfehérjét, az ecetet és két kanál cukrot magas fordulatszámon kihabosítom, majd folyamatosan adagolom hozzá a cukrot, amíg megfelelő nem lesz. A kész habos masszát celofánból tekert zacskóba töltöm, nagyon kicsi lyukat vágok a végén és hímezek.

Egyik alkotásodra a Parlamentet kakaóval festetted fel. Szereted a tragantot természetes anyagokkal díszíteni, kombinálni?

Szeretem, de ez attól függ hogy mit szeretnék megvalósítani. A kakaófestést már 16 éve csinálom, ez egy örök szerelem számomra, nekem az egyik legszebb díszítési technika, 16 év alatt minden versenyen használtam.

Melyik munkád okozta eddigi pályád során a legnagyobb kihívást, fejtörést? Amivel a számításaiddal ellentétben sokkal nehezebben boldogultál?

2010-es Luxemburgi világbajnokságra a Koronázási Eskükereszt. Ez 48 darabból lett összeállítva, és erre jöttek még rá a gyöngyök, ékkövek természetesen cukorból. Ez sok fejtörést okozott és rengeteg munkaórát.

Mit tartogat számodra a jövő? Előre tervezős típus vagy, vannak terveid 5-10 évre előre, vagy egyszerűen csak éled a mindennapokat, és élsz a kínálkozó lehetőségekkel?

Vannak bizonyos dolgok amiket előre tervezek, pl: idén világbajnokság lesz, ezt előre át kell gondolni. Az ilyen dolgokat leszámítva élem a mindennapjaimat és kihasználom a lehetőségeimet. Pl most április elején Franciaországban voltam, egy rendezvényen állítottam ki a 2012-es olimpiai munkáimat, ezt a lehetőséget nem tudtam előre, hírtelen jött.

Mit gondolsz a magyar cukrászatról általában? Napjainkban mintha ismét felkapott szakma lenne, számomra úgy tűnik, mintha egyre többen fordulnának a cukrászat felé. Mit gondolsz erről?

A pályaválasztók körében tényleg népszerű szakma, csak sajnos kevesen maradnak a pályán az alacsony fizetés és a munkaidő miatt.

 Hogyan látod a szakmát egyébként? Mi az erősebb, az összetartás, vagy a rivalizálás?

Ahogy én látom: bizonyos körökben van összetartás, de ha valaki egy kicsit különc ( és emellett még eredményeket is produkál) azt kikezdik. Én eléggé megkeményedtem 16 év alatt ezek a kikezdések dacot váltanak ki bennem, és manapság mér nagyon meggondolom, hogy kinek mit mondok, vagy mit teszek.

 

Azt olvastam, hogy egy különleges állatot is tartasz a kertedben, egy Emut. Honnan jött az ötlet, és milyen állat ő? Emberbarát, ragaszkodó? Hangos, vagy nem feltűnő?

Igen, van egy emunk. Őt kaptuk ajándékba. Ő egy Ausztráliában honos futómadár. Egyáltalán nem hangos. Minket a párommal elfogad, de idegen embert nem tud elviselni. Én kifejezetten szeretem, én azt csinálok vele amit akarok, átölelem, simogatom, lefektetem, persze azért nagyon figyelem a reakcióit és óvatos vagyok vele, hiszen csak egy vadmadár, aki előre és hátra is tud rúgni, kb 2-3 cm-es körmei vannak, és nem utolsó sorban magasabb mint én, sőt körülbelül 60-70 kg.

Köszönöm szépen a beszélgetést, sok sikert kívánok a jövőben is!